Tegnap volt immáron 3 hete, hogy megérkeztem a türkizkék tenger, vaddisznók, keskeny utak és szép virágok szigetére.

Összefoglalva milyen itt lenni: jó!

Most jöhetne a "kicsit bővebben" verzió, hogy: nem jó... Annyiban ez igaz is, hogy nagyon hiányzik mindenki, hiányzik a megszokott kis életem, a megszokott kis dolgaim körülöttem, meg úgy minden. De ezen kívül nincs itt rossz dolgom az biztos:)

Hétvégén pocsék idő volt, felhő, köd, eső, hideg, eső, felhő, köd... És közben hallgattam, hogy otthon száz ágra süt a nap! És ez nem ér! Szerencsére hétfő óta jó az idő, tegnap már strandon is voltunk, ahol meg kifejezetten meleg volt! Merthogy itt fent a hegyen azért hűvösebb van pár fokkal, mint lent a tengerparton. És állítólag most nagyon kell itt örülni az esőnek, mert májustól már igazi áldásnak számít minden csepp víz. Hát remélem...

Ennyit az időjárásról:)

Szombaton Alex bejelentette, hogy másnap elmegy Elzászba egy hétre, van ott valami amit el kell intéznie. Remek, gondoltam, amúgy sem vagyok jó passzban (szakadt az eső, nem tudtam semerre menni...), erre kiderül, hogy egy hétig minden reggel és este egyedül leszek a gyerekekkel. Mondta, hogy így legalább meglátom hogy zajlanak majd itt a mindennapok a nyáron. A nyári felállás ugyanis a következő lesz: anyuka ugyebár reggel 8 előtt kicsivel elmegy dolgozni, fél12 felé hazajön, majd 5 előtt kicsivel megint elmegy és este 11 körül hazaér. Apuka mindeközben Porto-Vecchioban (innen 2 óra kocsival) fog dolgozni, mint pilóta. Ami tök jó, DE minden 10. nap jön csak haza 1 napra. Ez az én szemszögemből azt jelenti, hogy napi 4-5 óra teljesen szabad időm van délután. Az egész nyári szünet alatt... Hurrá. Persze anyukával egyezkedhetek, hogy elviszi a gyerekeket magával reggel és én szabad vagyok, vagy a nagyi is be tudja őket vállalni kicsit. De azért ezt így is soknak érzem... Szóval tartok tőle, hogy hogy fog zajlani ez a nyár, azt hiszem sok szervezést igényel majd, hogy mindenki jól érezze magát és minden flottul menjen.

Húsvét francia módra: nincs sonka, nincs tojás, pláne nincs torma. Csirkét ettünk, meg zöldségeket. (Mily' meglepő...) A gyerekek már szombaton (nem tudom miért akkor) mentek csokitojásokat keresni (mert azért az van itt is), össze is szedtek fejenként másfél kilót kb...De eddig egész jól beosztják:) Annyi húsvétos volt az egész hétvégében, amikor egyszer anyukával vmi speckó fát tettek a kandallóba a tűzre, elmondtak egy Miatyánkot meg egy Üdvözlégy Máriát, aztán odakint az udvaron fellőttek pár petárdát. Én meg csak néztem, hogy ezek meg mit csinálnak... De valószínűleg ők meg a mi locsolkodásunkat néznék így, mert ők meg arról nem hallottak még.

A húsvéti ízeket enyhítendő ettem 2 keménytojást dijoni mustárral...  ez volt Húsvét 2011:)

Hogy dicsekedjek egy kicsit: sütöttem sütit, és mindenki odáig volt érte! A "mindenki" alatt most nem csak Angélique-et és a gyerekeket értem, hanem apuka testvérét és a családját, akik tegnap meglátogattak minket. Ez speciel 2 felnőttet és 3 darab 10 éven aluli kisfiút jelent... Azt hittem minimum atomcsapás ér minket, de szerencsére a gyerekek olyan 95 decibel körüli zajszinttel eljátszadoztak magukban, míg mi felnőttek beszélgettünk. Egész sokat értettem, nem tudom, hogy csak az én kedvemért vettek vissza a beszédtempóból gyp-s szintre, vagy amúgy is így beszéltek volna, de örültem, hogy olyan 75%-át értettem a beszélgetésnek!

Velem is beszélgettek kicsit, először örültem, aztán amikor Fréderique azt kérdezgette, hogy merre van Magyarország, meg kisebb-e vagy nagyobb, mint Franciaország, és hogy milyen nyelvet beszélünk... Na akkor nem volt teljesen őszinte a mosolyom...:) Halvány lila gőze nem volt semmiről. Mondjuk mások sem hiszem, hogy egyből rámutatnának a térképen kis hazánkra... Lengyelországig eljutnak, meg Ausztriáig. Az ezektől keletebbre vagy délebbre fekvő országokról fogalmuk sincs...

Ezt leszámítva aranyosak voltak. De amúgy valahogy nem éreztem se náluk, sem amikor apuka szülei látogattak meg minket, hogy úgy igazán örültek volna egymásnak a rokonok... Nem tudom, hogy ez csak spec. erre a családra igaz, vagy csak anyuka nem csípi apuka rokonait vagy mi, de nem volt itt az a nagy meleg fogadtatás, mint nálunk szokott lenni. Lehet, hogy nem értettem mindent amit mondtak, meg ilyenek, de a gesztusaik sem voltak azok a "jaj de régen láttalak már titeket, hogy vagytok?" típusúak. Vagy csak az én családom ilyen kedves?:)

Ja, múltkor elmentem biciklizni, tök jó volt! Tekertem egy 40 percet, gyönyörű helyen, hegynek fel- és le... Aztán másnap gondoltam megismétlem a dolgot, ráhuppantam a biciklire, és abban a pillanatban álltam is fel, mert valami iszonyatosan fájt a fenekem!... Szóval állva tekertem egy 25 percet, aztán pihentettem az ötletet:) 4 nap után jelentem: fájdalommentes a biciklizés!

Kaja téma: még mindig bejön az itteni koszt, bár párszor előfordult, hogy nem ismertem fel amit ettem és amikor mondták a nevét (valami tengeri cucc), akkor azt meg nem értettem. De megettem és finom volt:) (Nyugi Pempi, nem csiga volt!:) )

Ennyit mára. Ígérem jobban igyekszem majd a következő bejegyzéssel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.