Most nincs kedvem "rendes" bejegyzést írni, meg 10 perc múlva mennem kell a gyerekekért a hotelbe, szóval rövid leszek.

Azon gondolkoztam most, hogy mennyire sokféleképpen lehet élni egy életet. Íme, itt vagyok ezerpárszáz kilométerre Magyarországtól, és már itt is annyival másabbak a hétköznapok, az emberek, a tájak, a színek, az ízek, a hangulat. És itt van ez a két gyerkőc, aki úgy nő fel, hogy mindennap látja a nagyszülőjét, dédmamáját, nagynénijét, unokaöccsét, már 4 évesen ismeri a kertben a növényeket, eukaliptusz-fák és tenger mellett megy minden nap az iskolába, tudja melyik hegyi ösvény merre vezet, melyik madár csiripel éppen, meglepődés nélkül veszik tudomásul, hogy este kagyló lesz a vacsora, és a tengerpartról nekik nem a luxusnyaralás jut eszükbe, hanem, hogy jaj de jó, megyünk a strandra.

Pár hónapja még hiányzott Budapest. Pedig igen, tudom, koszos, büdös, szeméttel teli, zajos, stb. De mégis hiányzott az Örs, meg a metró, meg a 3-mas villamos. Most viszont már egyre jobban érzem milyen furcsa lesz visszatérni a nagyvárosba, ezután a fél év "fellélegzés" után. Mert már szinte megszoktam a tenger kékjét, a zöldellő hegyek látványát és már a köveken futkározó kis gyíkokat sem veszem észre, megszoktam, hogy mindenhol élénkzöld növények és színes virágok vesznek körül.

És ez az ami nem érvényes... Miért nem lehet mindenkinek egy ilyen idilli helyen felnőnie és élnie? Miért kell másoknak reggel 6-kor a kék metrón kókadozniuk, míg itt az emberek ráérősen kiülnek a teraszra napfelkeltét nézve reggelizni?... Persze itt sem kolbászból van a kerítés, de a kontraszt Budapest és Coti között óriási.

A kérdés persze költői. De számomra elgondolkodtató.

Na megyek gyerekezni:)

A bejegyzés trackback címe:

https://ofcorse.blog.hu/api/trackback/id/tr643112347

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kuuukac 2011.07.31. 16:44:11

ja,tökigazad van. a helyzet az, épp pár napja mondta egy ismerösöm hasonloképp: értemén,h az élet a feladatmegoldásrol és a nehézségekröl szol,meg h tanulni kell,meg feldolgozni dolgokat amik történnek velünk, és ezek nem feltétlenül jo dolgok... de a montecarlói nyaralómban ugyanezt sokkal szivesebben csinálnám :DDDDDDD
süti beállítások módosítása