Ez a nap is úgy indult mint sok másik: elvittem a gyerekeket iskolába, hazafelé jövet beugrottam két bagettért a pékségbe, aztán itthon takarítottam egy kicsit, majd Zolival jól bekajáltunk.

Persze mire mindezzel végeztünk, már mindig 10-11 felé járt az idő, és délután mennem kellett a gyerekekért 16-re a suliba, szóval nem maradt olyan sok időnk, de elhatároztuk, hogy bemegyünk Ajaccioba kisvonatozni:)

Nehezen, de találtunk parkolóhelyet, viszont találtunk egy újonnan épült játszóteret és láttunk sok vitorlást, aztán elsétáltunk a városnéző kisvonat állomáshoz, hogy jegyet vegyünk. Persze a következő vonat csak 1-1,5 óra múlva indult, szóval még egy kicsit sétálgattunk, nézelődtünk, fényképeztünk ettünk-ittunk kicsit.

A kisvonattal a rövidebb menetre fizettünk be, 45 perces út egy 15 perces megállóval a nagy Napóleon emlékműnél. Hát igazából azokon a helyeken mentünk amiket már eddig is láttunk, kivéve az emlékművet, meg a Napóleon-házat. Kellemes zene szólt, dögmeleg volt, de jóllakott ovisokként ültük végig az utat. Mondanom sem kell, hogy mi voltunk a legfiatalabb utasok, mindenki más nyugdíjas korú... Dehát ha egyszer mi szeretünk vonatozni:)

Csináltunk képeket meg videókat is, hogy mindenki oda tudja képzelni magát ahogy a 32 fokban ül az üvegablakos vonatban és korzikai zenét illetve francia és német szöveget hallgat a látványosságokról.

Ja, valami piros virág virágzik mindenhol Ajaccio szerte, ami tök szép, azt is nézzétek meg. Én nem tudom mi az, az okosabbak megírhatják:)

Mivel nagyon meleg volt strandolni akartunk, de már késő volt, mennünk kellett a gyerekekért. Örültek, hogy Zoli is ott volt, beszéltek is vele/hozzá, én meg próbáltam innen-onnan fordítani, de a végén már feladtam, így kizártam szegény Zolit a magasröptű beszélgetésből (pl. hogy mi volt ma ebédre a suliban meg ilyenek).

Elvittük őket a hotelbe, aztán szerencsére mehettünk utunkra, ígyhát elmentünk egy eldugottabb kis strandra, kavicsos-sziklás parttal, ahol én már többször voltam. Na itt tök jó meleg volt a víz, egyrészt mert sekély volt a part mentén, másrészt mert ráért egész nap melegedni. Szóval tök jó volt.

Utána gyorstalpaló nyelvtanfolyamot tartottam Zolinak, tök ügyes volt, megtanult egy csomó mindent! Egy egész kis monológot is el tudott már nekem mondani magáról: "Je m'appelle Zoli. Je suis hongrois. J'ai vingt-quatre ans. J'ai soif. Je voudrais deux bieres s'il vous plait." (vagyis: Zolinak hívnak. Magyar vagyok. 24 éves vagyok. Szomjas vagyok. Kérek szépen két sört.) illetve szintén saját összetétel a "J'aime Noémi et la plage", vagyis Szeretem Noémit és a strandot. Külön örülök a sorrendnek:)

Képek: picasaweb.google.com/105115216372515911292/ZoliIttOtodikNapAjaccioStrand#

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.