Az első teljes egészében szabad napunkon úgy gondoltuk elmegyünk világot látni. Én már régebben kinéztem magamnak Bonifacio-t, és megfogadtam, hogy ide ha törik ha szakad elmegyek. Hát így is történt, reggel bevágódtunk a kocsiba pár hűtött üditő, szendvics és rágcsálnivaló társaságában és nekiindultunk a 2 órás útnak. Odafelé többször megálltunk, nézelődtünk, sétáltunk a tengerparton, ahogy kell. Ugyebár mondanom sem kell, hogy az út kanyargós volt és/viszont nagyon szép helyeken mentünk. (Erről videó is van, azt is feltöltöm hamarosan a képek közé.) Lényeg, hogy talán 11 körül megérkeztünk Bonifacioba.

Sok mindent tudnék mondani a helyről, de sokkal beszédesebbek a képek (figyelem, a nyugalom megzavarására alkalmas túl szép képek következnek, csak erős idegzetűeknek:) picasaweb.google.com/105115216372515911292/ZoliIttHarmadikNapBonifacioPortoVecchioMegSokMas#

Álomszép ez a hely, százmillió képek csináltunk, de nem mindet raktam fel, nem akartam senkit lesokkolni. Ez a valószínűtlenül kék színű tenger a valószínűtlenül zöld növényekkel és fehér sziklákkal... Mindkettőnket elvarázsolt. A város maga elég olaszos hangulatú, hát igen, ez Korzika egyik legdélibb pontja, tul.képpen át lehet integetni Szardínia szigetére:) Jó sokat sétáltunk, ettünk is egy déli menüt az egyik étteremben és a partra is lementünk, az is igazi élmény volt, erről is van videó:)

Miután kigyönyörködtük magunkat elindultunk Porto-Vecchio felé, illetve előtte a város melletti strandra, mert egyre nehezebben viseltük a meleget. Szép strand volt (bár nem fotóztunk), úszkáltunk kicsit, hallgattuk az először még hangulatos, aztán túl tuctuc zenét, majd továbbindultunk a város felé. Port-Vecchio annyira nem volt meggyőző, bár lehet, hogy Bonifacio után semmi sem lett volna az... Bejártuk a viszonylag kis városközpontot, aztán lementünk a kikötőbe, sétáltunk, majd fagyiztunk egyet. Annyira nem tűnt fel nekünk, hogy ez Korzika 4. legnagyobb városa... de biztos az, csak nem a városközpont:)

Hazafelé menet még egy strandon megálltunk, itt már csak Zoli fürdött, én inkább ettem:) Meg lefényképeztem ahogy fürdik. Munkamegosztás van ám...:) Büszke vagyok ám magamra, mert csak egyszer tévedtünk el hazafelé, és arra is egész hamar rájöttünk, szóval csak egy 10 percet vesztettünk. Mondjuk így is későn értünk haza, már nagyon fáradt voltam, nem szeretek sötétben vezetni... Bár közben sokat lendített rajtam a jó hangos Bohemian Rhapsody, ami a "Radio Nostalgie"-n szólt:)

Isteni nap volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.