Íme, ez a nap is eljött, ma indulok haza a 21 órás komppal. A családtól épp az előbb kaptam egy levelet, amiben megköszöntek nekem mindent (persze egyből könnybe lábadt a szemem... na meg másoké is) és pénzt, hogy béreljek magamnak egy kabint ma éjszakára a kompon. Merthogy ők ragaszkodnak hozzá, hogy normálisan aludjak, ne pedig a bőröndjeimen, mint valami menekült:) Hihetetlenek... És úgy fognak hiányozni... :(

És hogy mi fog még hiányozni? A tenger, a kavicsos homok, a növények illata, az eukaliptuszfák az út mellett, a random időben harangozó templom, a mindig mindent becsomagoló és nagyon kedves eladók, a kilátás az ablakomból, a sok finom sajt, a szép kis lakrészem, a közös uzsonnázások délután 4kor, Samy kutya aki mindig letámad, a kanyargós utak, a sziklák, a francia beszéd, a sok-sok virág, a random tehenek és egyéb négylábúak az út mellett, a szieszta és az a sok kedves ember, akit megismertem.

Persze nem panaszkodom, vár rám Nizza, Róma, majd Budapest!:) Meg a sok kedves ember, akikkel már rég nem találkoztam... :)

Le vagyok maradva a képekkel, tudom, ígérem, hogy valahol valamilyen módon még pótolni fogom őket! (Látnotok kell hogy ettem csigát!:) )

Nos, ennyi, lenne még sok-sok mesélnivalóm, dehát akkor miről beszélünk majd élőben?:)

Fantasztikus élmény volt itt lenni, remélem lesz még rá lehetőségem, hogy visszajöjjek és újra megmártózzak a türkizkék vízben...

Au revoir tout le monde, á lundi!:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.