Jelentem hétfő óta tiszta takony vagyok, enyhe torokfájással megspékelve. Persze mindezt tisztán hagyománytiszteletből, hiszen fényképek tucatjain ülünk nővéremmel pizsamában és köntösben a szülinapi tortánk előtt, és fáradtan erőltetjük láztól eltorzult arcunkra az "ezaaaaz, ma van a szülinapoooom" mosolyt. Ez amolyan családi szokás, biztosan a nagy szeretetigényünk bukik ki ilyenkor és csak gondoskodásra vágyunk... Na de azért ez már kicsit sok.

Mondjuk francián elég jól jött az eldugult orr, frankó volt a kiejtésem!:) De azért csak nem élhetek bőrlégzéssel fél évig... Szóval megy az orrspray ezerrel, meg neocitran, amit utálok. Zoli, ez az elvetemült meg csak azt mondogatja, hogy ő mennyire szereti ezt a citromos lófüttyöt, milyen finom. Szóval érezzem magam nagyon szerencsésnek, hogy ezt ihatom. Köszi...

Kifosztottam ma a Tesót: vettem ajándékokat a fogorvosomnak és az asszisztensének (bár megfizethetetlen amilyen kedvesek voltak), és persze a korzikaiaknak is (szalámi, mese keksz, pilóta, stb.). Szóval gyűlnek a dolgok szépen lassan. Ja meg vettem egy kisbőröndöt, amit Zoli lefikázott, hogy szerinte csúnya... Persze, mert nem fekete, hanem bézses. Nem pasis... De nekem bejön és kész!

Óóóó és ma ettem palacsintát! Csokipudingosat! Köszi Kingus! Na meg lefixáltuk a hétvégi menüt anyukámmal... Hát ha csak a fele lesz tényleg az asztalon szombaton, akkor is meghívhatjuk az egész utcát. Kétszer.

Holnapra is sok tervem van, ha összejönnek, megírom. Most cider és film.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.