Ma reggel 8:35-kor felszállt Zoli gépe, hazarepült, én meg ittmaradtam... Nem mondom, hogy egyszerű végignézni, ahogy a szerelmed felszáll egy repülőre, Te ottmaradsz egy szigeten és tudod, hogy csak 4 hónap múlva fogjátok újra látni egymást... Szóval bőgtem, mint egy ovis...

Már valamivel jobb, bár bevallom voltam már jobb passzban is.

Péééééldául amikor még itt volt és mindenféle csudijó dolgot csináltunk!:)

Mivel ezek a dolgok kicsit izgalmasabbak, mint a folyamatos rinyálásom, ezért igyekszem feltölteni a képeket és leírni mi is történt ezen az álomhéten. Mert tényleg olyan, mintha csak álmodtam volna...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.