Tegnap a gyerekek megint iskolában voltak, itthon nem volt sok dolgom, porszívóztam, meg csináltam egy besamel mártást. Nagyjából ennyi:) Délután mindkét szülő ment a gyerekekért, én meg itthon maradtam. Beszélni akartak Alexis tanárnőjével, mert rosszakodik ebédkor, meg bohóckodik órán. Csak 5 után értek haza, én addig legalább hajat mostam, feltöltöttem pár képet és barátkoztam Samy-val a kutyával (egy kis téliszalámival besegítettem:) ).

Este étterembe mentünk a gyerekekkel és Alexszal Porticcio-ba (ejtsd: porticcs), egy creperie-be (palacsintázó). Jött Vincent is, Alex barátja, akivel együtt dolgozik, meg egy házaspár, akiknél dolgozni fognak valamit a házukon. Tök jó fejek voltak, kérdezgettek erről-arról, a pasi folyton poénkodott... De egyszer vissza tudtam neki vágni!:) Akkor meg is lepődött rendesen, de a felesége jól kiröhögte :D Meghívtak jövő vasárnapra hozzájuk vmi összeröffenésre (sok ember lesz ott és paella lesz a kaja), aranyosak voltak. Ja meg a kaját is ők fizették. Mondjuk nem néztek ki csórónak, az tény...

A gyerekek már eléggé unták magukat, ezért szórakoztattam őket (legalább 10szer megnéztük a fagyik étlapját, aztán meg azt élvezték, hogy az ölemben ülve lovagoltak). Későn értünk haza, majdnem fél 11-kor. A gyerekek persze már a kocsiban elaludtak, Alex ölben vitte fel őket, lefeküdtek, elaludtak. Én ugyanezt csináltam, csak még neteztem egy kicsit.

Ma (mivel nem volt suli) 9-kor keltem, fél 10 felé felmentem, játszottam kicsit a gyerekekkel, aztán Zolival beszéltem skype-on. Aztán megint felmentem, Alexszal tanultunk kicsit, aktuális cikkeket olvasunk most, hogy fejlődjön a szókincsem, meg tegnap az igeragozást gyakoroltuk... Hát látszik, hogy katona volt, tud parancsolni!:) De persze tök rendes, csak kiadja az utasítást, hogy írjam le ezt vagy azt vagy olvassam fel ezt a mondatot, én meg be vagyok tojva. :) Aztán ebédeltünk, oldalas volt krumplipürével meg salátával, finom volt. Elmosogattam, aztán lefektettük a gyerekeket egy kis délutáni alvásra. Alex elment valamerre dolgozni azt hiszem, Angélique is lefeküdt, én meg kihasználom az időt és írok kicsit.

Ma érzem először ijesztőnek, hogy fél évet itt fogok tölteni. És hogy addig nemhogy ismerőssel, de még magyar emberrel se nagyon fogok találkozni. (Kivéve aki eljön hozzám;)) Mondjuk gyorsan telnek a napok, de ez a hat hónap most nagyon soknak tűnik... Elég hülyének is érzem magam, hogy nem értek meg mindent, amit mondanak nekem... Tudom, hogy ez majd javulni fog, és hogy nyilván 3 nap alatt nem tanul meg az ember franciálul, de néha úgy érzem magam, mint egy gyépés. Pláne amikor látom, hogy a 4 éves Camille jobban érti mit mondanak, mint én. Röhej:)

Délután Camille szülinapját fogjuk ünnepelni, ha jól értesültem, akkor a hotelben. Tegnap gyorsan vettem neki kis HelloKitty-s marhaságokat, meg egy csokit. Más nemigen volt a tengerparti kis butikban...

Remélem estére már elmúik ez a rossz érzésem és holnap ismét örülni tudok annak, hogy ilyen gyönyörű helyen lehetek egy tündéri családdal.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.