2011.05.01. 13:46
4. hét
Jelentem, a "próbahét" hamarosan letelik, és összeségében nem is volt olyan rossz:)
Már láthattatok képeket a szerdai és a csütörtöki napról, szerintem a kommentekkel együtt egész lekövethető mi történt velem mostanában. Ha nem, akkor íme a szöveges riport:
Tehát szerdán délelőtt nem volt semmi különös, kis teregetés, főzőcske (avokádósali és krumplipüré magyar módra:) ), aztán Angélique kérdezte ebédnél, hogy van-e kedvem velük menni spárgát szedni. Na jó, igazából nem voltam benne biztos, hogy tényleg ezt kérdezi-e, de mindenesetre igennel válaszoltam (semmiből nem akarok kimaradni). Pontosan viszont nem tudtam, hogy hova megyünk és hogy és mit szedni, mert nehezen tudtam elképzelni, hogy spárga nő az út szélén... Pedig de! Konkrétan egy mezőre mentünk és ott szedtünk spárgát. Vadspárgát. Én mondjuk nem találtam meg őket (mert csak 1-2 szál volt egy helyen), de Angélique nyilvánvalóan profi ebben, így ő gyűjtögetett. Közben tök szép helyeken jártunk, elhagyatott régi házak között, kis patak mellett, stb. Jó meleg is volt, tetszett a dolog. A gyerekek a végén már nyűgösek voltak, őket kb 15 percig kötötte le a program... Este nem volt semmi különös.
Csütörtökön a gyerekeket elvittem 9 körül Vincent-hez, aznap nála voltak = én mehettem amerre láttam. Hát el is indultam Ajaccio felé, mert milyen dolog az már, hogy még nem volt időm egy nagyot sétálni a városban. Élveztem nagyon a vezetést is: napsütés, tengerpart, zene és szabadság. Végigkocsikáztam a városon, elég sok autó volt, én meg nyilván nem tudtam merre is kéne mennm, de nem volt gáz, végül az Angolkert mellett leparkoltam és elindultam gyalog vissza a városközpont felé. Mint később kiderült, a külföldi negyeden át mentem oda, bár én ebből nem vettem észre semmit, minden franciás volt:)
Nem írom le, hogy miket láttam, arra ott vannak a képek, inkább a benyomásaimat. Szóval sok korzikai nem szereti Ajaccio-t, mert "túl városias", túl sok ott az ember, meg stb. Igazából ez egy 70 000-es város, ami azért (Bp-hez képest mondjuk) nem igazán mondható túlzsúfoltnak... Tény, hogy nyáron tömve van túristákkal, sőt már most is elég sokan voltak. Ez részben annak köszönhető, hogy az egyik legnagyobb kompkikötő itt van, így aki ide érkezik, az nyilvánvalóan megnézni magának a várost. Nekem amúgy sokszor Velencét juttatta eszembe, de lehet, hogy csak a tenger meg a város mérete miatt. Léptem-nyomon a város leghíresebb szülöttjének, Napóleon-nak a szobraiba botlik az ember, na meg ugye pálmafákba és szuvenírboltokba. Összességében véve nekem tetszett a város, még nem jártam be minden szegletét, de lesz rá elég időm azt hiszem:)
Hazafelé jövet megálttam fagyizni egyet a tengerparton, aztán túlestem az első francia-magyar szótáras bevásárlásomon:) Vettem mindent, amit Angélique felírt nekem (nem volt sok cucc, de azért nekem nem volt egyszerű megtalálni), meg pár hülyeséget ami nekem kellett, meg amire kíváncsi voltam. Vettem sampont, mert majdnem az össze kifolyt a bőröndömben..., meg CorsicaColát:), meg a biztonság kedvéért egy üveg bort is, bár ezt még nem bontottam fel.
Hazafelé jövet felvettem a gyerekeket, amint elindultam a kocsival, mindketten azonnal elaludtak:) Szóval halkabb zenével és lassabb kanyarokkal jöttünk haza.:) Itthon persze már úgy viselkedtek, mint két fáradt/álmos/hisztis gyerek, szóval a jólétnek vége szakadt.
Pénteken azt hiszem nem történt semmi érdemleges, azon aggódtam, hogy vajon megérkezik-e a csomagom anyuékhoz. Ugyanis még 20-án feladtam nekik 1-2 apróságot, merthát olyan nincs, hogy nem köszöntöm fel apumat névnapján, meg anyumat anyák napján:) Szerencsére este skype-oláskor kiderült, hogy megviselve bár, de odaért hozzájuk a csomag és sikerült meglepnem őket:)
Szombaton szabad délelőttöm volt, addig aludtam ameddig akartam. 8:10 körül felébredtem, aztán még 9-ig lustálkodtam, hajat mostam, pakolásztam, szöszmötöltem, aztán megérkezett Mathieu, kérdezte, hogy van-e kedvem menni valamerre. Hát persze, mi az istent csináljak itthon egyedül?:) Szóval elmentünk Ajaccioba, sétáltunk, ő ivott egy kávét, aztán elkezdett cseperegni az eső, akkor visszamentünk a kocsihoz, elmentünk a belvárosból a centre commercial-ba, vettünk 1-2 dolgot, ettünk egy paninit a tengerparton, aztán jöttünk vissza. Itt még megmutattam neki hol lakom és ő is, hogy ő hol lakik (Dijon mellett). Aztán valamiért tök rossz kedvem lett, pedig ismét nem volt rá okom... Biztos az volt a baj, hogy nem sütött a nap.
Ma reggel már fél8-ra (!) fel kellett mennem, mert Angélique indult dolgozni. Rajzfilmeket néztünk a gyerekekkel, aztán só-liszt gyurmáztunk meg rajzoltunk. A gyurmát úgy gondoltam, hogy ma délután kifestjük, de úgy néz ki megyünk Porticcioba Vincent-tel találkozunk.
Szóval hol gyorsabban hol lassabban, de telnek a napok. És holnap iskola!:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
