Ez a szó járt tegnap óta legtöbbször a fejemben (incroyable=hihetetlen). De tényleg.

Mindenki megnyugtatására leírom, hogy megérkeztem épségben, nem vesztem el, nem haltam éhen, nem raboltak el/ki, és a repülők sem zuhantak le.

Mindenesetre elég fárasztó volt az ideút, fél1-kor már elstartoltunk otthonról, merthogy 15:10-kor indult a repcsi, és kb. éjjel fél12-kor érkeztem meg a házhoz. Az Orly reptér még mindig bazi nagy, de azért megtaláltam végül mindent, és még a csomagjaimat is átvariáltam, így nem kellett egy fillért sem fizetnem. (Nem úgy, mint az EasyJetnél… no comment.) Az úton Párizs és Ajaccio (ejtsd: Ázsákszió) között eléggé elgondolkodtam, hogy basszus mégis hogy fogom magam megértetni. Aztán elterelte a figyelmem, hogy a pilóta már másodszorra mondta be, hogy hölgyeim és uraim landolunk, és én még mindig csak a tengert láttam alattunk. Hát mondom ez így elég izgi lesz… Már kb. a házak ablakán is beláttam, amikor végre megjelent alattunk egy kifutópálya és 2 másodperc múlva már le is szálltunk.  Szuper, mégsem kell a mentőmellény.

Amikor kiszálltam a repülőből rögtön éreztem a tenger illatát. Isteni volt. Látni csak a nagy feketeséget láttam sajnos, de tudtam, hogy ott van tőlünk pár száz méterre. Aztán először fel sem tűnt, hogy egy pálmafa mellett sétálok el, csak a másodiknál. Basszus, nálunk ilyen csak az állatkertben van!

Alexandre várt rám a reptéren, és felismertük egymást szerencsére. Rögtön nyomta a franciát, én meg próbáltam válaszolgatni. Aztán mondta, hogy beszélhetünk angolul is, de mondtam, hogy áááá neeeem keeellll… Amúgy az angolja sem túl szuper, meg különben is francia akcentussal az is franciának hangzik… Na mindegy, azért eldumáltunk. Meglett a csomagom is, mentünk az autóhoz. Egy Mazdával szeltük az utat a tengerpart mellett. Már ott is sok volt a kanyar, na de amikor elkanyarodtunk balra Coti felé… Éppenhogy 2 autó elfér egymás mellett, minden 10 méteren hajtűkanyar, ja és vigyázzunk az arrafelé kószáló tehenekre, kecskékre, meg vaddisznókra… Mondtam is Alexnak, hogy én biztos, hogy kettesben fogok menni végig, nem vagyok én ehhez hozzászokva…  Ja amúgy meg örültem, hogy nem sokat ettem aznap, mert nem viseltem túl jól a sok kanyart (főleg a 2 le-és felszállás után…).  De végre megérkeztünk, láttam, hogy szép nagy a ház, jó sok autójuk van és tök meredek a feljáró. Aztán (mivel a többiek már aludtak) Alex megmutatta az apartmanomat. Tök sirály! Próbálok majd róla pár képet feltenni… Van egy kis konyhám, hűtő, mikró, kenyérpirító, kávéfőző, mosogató, dizájnos főzőlap. Ja meg mindenféle evőeszköz, tányér, kávé, tea éééés Nutella.:) Aztán van egy lila kanapém, amin most is ülök, egy nagy dohányzóasztal egy nagy tv-asztal, tv, egy széles, de elég rövid ágy, csudiszép ágyneművel, kislámpával. Van egy íróasztalom is székkel, lámpával, mini hifi, és egy jó nagy és szép szekrény. Na és a fürdő! Ott is van minden, ami kellhet, és ez is gyönyörűJ De ami a legszebb, azt csak reggel láttam meg: A kilátás! Órákig el tudnám nézni…  Tenger és hegyek és napsütés. Incroyable. Képek itt (csak egy pár, mert bénáztam a feltöltéssel): https://picasaweb.google.com/105115216372515911292/ElsoNap?feat=directlink

Szóval tegnap birtokba vettem a lakrészemet és lefeküdtem aludni. Párszor felébredtem, aztán 8 után kicsivel felkeltem, lezuhanyoztam és kicsomagoltam. Aztán felmentem  a házba, ahol épp Alex porszívózott. Megmutatta a házat meg a kertet, ittunk egy teát, aztán elmentünk egy kilátóhelyről megnézni Ajaccio-t meg a környező helyeket. Na az odavezető út konkrétan 1 sávos volt, de 2 irányba járnak az autók. Aztán elmentünk a hotelba, ahol Angélique dolgozik, találkoztam a családjával: apuka, anyuka, nagyi meg tesó. Na és persze ott voltak a gyerekek is, először Alexis meg volt illetődve, de aztán belendült. Camille is csak mosolygott az elején, nézett rám nagy szemekkel, de most már vele is puszipajtások vagyunk.:) Ott játszottam velük kicsit, aztán hazajöttünk ebédelni, meg persze sakkoznom is kellet Alexissel, és persze ő nyert… Nem olyan nehéz ám kikapni egy hatévestől, mint azt gondolná az ember!:)

Ezután jött 1-2 óra szieszta, a család lefeküdt aludni. Én meg addig kidekoráltam kicsit a szobám, volt erre a célra 34 fényképem:)

Ezután sétáltunk (illetve a gyerekek bicikliztek) egyet a village-ban. Erről is csináltam pár képet, bár akármilyen hiperszuper a fényképezőgépem (köszi Szívi!), nyilván nem adja vissza azt amit élőben látni. Miuzán visszaérkeztünk, a gyerekekkel játszottam "hypervitesse"-t és "clone"-t. :) Nem, nem magyarázom meg mik ezek, törje csak rajta fejét mindenki aki akarja. :) Aztán meg Clone Wars-t néztünk, vacsiztunk, elpakoltunk, gyerekek az ágyba, mi Alexszal lecsekkoltuk, hogy megy-e az internet, és azóta itt vagyok :)

Leírnám, hogy mit csinálok holnap, de majd inkább holnap :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.